Bemutatók

Vedres Csabának hívnak.

1964-ben születtem Budapesten. Gyerekkoromban rendszeresen jártunk zeneakadémiai és Erkel Színházi bérleti hangversenyekre. Otthon komoly- és könnyűzene egyaránt szólt. Apám tehetséges zongorista volt, de ritkán tudtunk együtt zenélni. 4. általános iskolás koromtól kezdve zongorázni tanultam a kerületi zeneiskolában. Annak ellenére, hogy nagyszerű, toleráns tanárom volt, az ún. komolyzenétől erősen idegenkedtem, inkább a rockzene vonzott. 14 éves koromban tettem fel először a kérdést: mi a különbség könnyűzene és komolyzene között? Kielégítő választ erre azóta sem kaptam. 15 évesen abbahagytam a zongorázást, és gitárra „váltottam”. Számos együttest alapítottam a Madách Gimnáziumban, a lázadó rock jegyében. 1981-ben hallottam először az Emerson, Lake and Palmer, valamint a King Crimson együtteseket, ugyanekkor találkoztam Frank Zappa zenéjével. Ugyanakkor rendkívül erős hatás ért Beethoven Karfantáziája felől. Ez utóbbi hatására úgy döntöttem, hogy nem a dzsessz-tanszakra (az ún. dzsessz-konzira) felvételizem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, hanem komolyzenei szakra. 1982-ben Kocsár Miklós tanár úr föl is vett ebbe az osztályba, Fekete hangulat című zongoradarabom alapján. A katonaság után Kocsár tanár úrnál végeztem el a négy év zeneszerzés anyagát. A stílusgyakorlatokkal rendkívül nehezen birkóztam meg, de saját darabjaim végül mindig átcsusszantottak a következő osztályba. Kocsár Miklósban egy rendkívül nyitott, kreatív tanáregyéniséget ismerhettem meg, akinek nem a műfaji kérdések voltak a legfontosabbak egy-egy darab megítélésekor. 1985-tól 1988-ig a Tanulmány Színház zenésze voltam; a színpadi világ megismeréséhez rengeteg segítséget nyújtott Somogyi István rendező. 1986-ban Pejtsik Péter csellistával és Egervári Gábor fuvolistával megalapítottuk az After Crying együttest. Célunk a „modern, de hallgatható” zene megalkotása volt. Egy éven keresztül csak ún. „modern” zeneszerzők műveit hallgattuk, Schönbergtől Stockhausenen és Ligetin keresztül át egészen Pierre Boulezig, Xenakisig. Közös rádöbbenésünk volt, hogy ez nem a mi utunk. A számunkra hiteles modern zene csíráit inkább az Emerson, Lake and Palmernél, a King Crimsonnál, Frank Zappánál, Laurie Andersonnál találtuk meg. Ezek jegyében következetesen kerestük a magunk útját, amely 1990-91-ben a közönség tetszésével is találkozott. 1992-ben beiratkoztam a Váci Egyházmegyei Kántorképzőbe, amelyet 1996-ban, kántordiplomával a birtokomban befejeztem. 1994-ben kiléptem az After Crying együttesből (szakmai és emberi okok miatt), s azóta leginkább szólópályán (zeneszerző, zongorista, énekes) dolgozom. 1995-ben megalapítottam a Townscream együttest, amely – több-kevesebb kihagyással – 1999 áprilisáig létezett. Végül próbaterem, koncertezési lehetőség híján az együttes tevékenységét megszüntette. Zenekaraimmal és szólóban számos alkalommal szerepeltem külföldön, többek között Angliában, Portugáliában, Izraelben, Németországban, Kanadában, Jugoszláviában. 1999 decembere óta adok ki szólólemezeket, egyre inkább az ún. „komolyzene” felé tolódva. Célom a rockzenei gesztusokkal, de a komolyzenei hagyományt felvállalva megírt hiteles, modern zene megalkotása. 1998–99-ig a szentendrei Péter-Pál templom kántora voltam, Blanckenstein György atya plébánosi irányításával, és ha szabad ezt írnom, barátságával. 1999-ben – a szakmai és emberi elismertség dacára – úgy éreztem, hogy kántori állásom összeegyeztethetetlen (időben) művészi, elsősorban zeneszerzői hivatásommal. 1995-ben feleségül vettem Gyermán Júlia hegedűművészt, akivel azóta is kiegyensúlyozott, boldog házasságban élek. Négy gyermekünk született: Péter (1996), Anna Flóra (1997), Laura (2000) és Luca Zsófia (2002). 1995-től 1999-ig Leányfalun, illetve Szentendrén éltünk. 1999 szeptemberében családunk Pécsre költözött, ahol feleségem a szimfonikus zenekar hatáskörében állást és szolgálati lakást kapott. 2002 augusztusában visszaköltöztünk Szentendrére. Azóta – nagy örömömre – segédkántorként tevékenykedhetek a Péter-Pál templomban. A színházakkal sem szakadt meg a kapcsolatom. Az elmúlt években Nyíregyházán, Egerben, Székesfehérváron, Debrecenben, Veszprémben valamint Budapesten az R.S. 9, a Budapesti Kamaraszínház és az Örkény Színház darabjainál működhettem közre, Dobay Dezső, Galambos Péter, Lukáts Andor és Lendvay Zoltán rendezők irányítása mellett. 2003 januárjától előadássorozatot indítottam az R.S. 9 Színházban, amely a könnyűzene mibenlétét firtatta. A sorozatot később XX. századi remekművek címmel folytattam 2005 májusáig, ezeken rocklegendák (ELP, King Crimson, Frank Zappa, Genesis, Gentle Giant stb.) műveit elemeztem részletesen, valamint az általam nagyon sokra becsült, besorolhatatlan műfajban tevékenykedő Kolinda együttes Szerelem c. kantátáját. 2004 novemberében Kairosz néven együttest alapítottam, amely végül „Vedres Csaba és a Kairosz kvartett” néven vált ismertté. A Kairosz kezdeti elektronikus kísérletek után a klasszikus zongoraötös hangzásban találta meg igazi önmagát. A zenekarnak eddig két lemeze jelent meg (Áldott idő, 2006 és Chick Corea tiszteletére – Children's Songs variációk, 2007). 2004 őszén kezdtem írni a Requiem-et, amelyet ugyanez év novemberében a szentendrei Péter-Pál templomban a az egyházközség ifjúsági kórusával részlegesen bemutattunk; a teljes változat ugyanezen előadókkal 2005. november 2-án, halottak napján a kaposvári Szent Imre templomban hangzott el először. 2005 februárja óta meghívott előadóként tartok előadást a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Esztétika-filológia tanszékén. Két kurzust tartottam eddig A könnyűzene esztétikája illetve XX. századi zeneesztétikai és zeneelméleti rendszerek címmel. Amellett, hogy ez a lehetőség nagyon nagy megtiszteltetés számomra, óriási örömforrás is egyben: személyesen tapasztalhattam meg, hogy a sokszor lenézett, sokszor félreértett mai fiatal generációban menni tehetség, mennyi nyitottság, mennyi nagyszerű lehetőség van. 2005 augusztusában a nemzetközi Órigenész-konferencia felkérésére írtam meg Consolatio c. darabomat, amely a pécsi székesegyház kórusának Szamosi Szabolcs vezette előadásában meglepetésemre és örömömre nem várt nagy sikert aratott. Feleségemmel tovább folytatjuk Lélektánc c. orgona-hegedű hangversenysorozatunkat. Jelenleg egy harsonakvartett végső kialakításán, a Requiem befejezésén és újabb Kairosz-darabok megírásán dolgozom.